Mit is mondtam a felvételiről? Lehúzza a pontszámom? Elszúrtam? Háááááát...:D Az az igazság, hogy nagyon lebecsültem magam, és most pont jól jött ez a boldogság- és önbizalomhullám. Hátlistennek elég jól sikerült összehozni, és Zsolti 43 összpontszámához képest még szupernek is mondhatom az eredményt. Ami nem más, mint..... 81 PONT!!! *taps-taps-taps* De valamin nagyon meglepődtem... Egyik osztálytársam -aki mellesleg 85 pontot ért el-, elbőgte magát. Még nemigen láttam sírni, ezért megkérdeztem, hogy mi a baja. Erre mit válaszolt? Hát azt, hogy 'mert írtak nála jobbat is'. ... -.-'' Na jóó, ezen kiakadtam! Mi az, hogy ő bőg a 85 pont miatt??? Jóval az országos átlag felett írt, erre az zavarja, hogy írtak nála jobbat is! Na mindegy, az a lényeg, hogy így valószínűleg felvesznek a bioszra.
De nem csak öröm van a világon... Nem régen a csapattársaim viszonya megromlott... És ennek az lett a következménye, hogy két nagyon jó barátom elhagyott minket. Sajnálom hogy így alakult. Nagyon. Emlékszem, régen mi voltunk a legjobb csapat a négy közül (98-99-es, 97-es, 96-os és 95-94-es korosztály). Sose veszekedtünk, kitartottunk egymás mellett és jóban-rosszban együtt voltunk. Mert szerettünk egymást... De ez már nem a régi. Már nem olyan a csapat, mint régebben. Sokat veszekszünk, a kezdőkkel és a kisebbekkel szemben pedig máshogy viselkedünk. Lenézzük őket. Én próbálom őket megváltoztatni, vagy ha valamiben nem értenek egyet, közös nekezőt találni, de nem megy. Nem hallgatnak se rám, se a csapatkapitányra. Ez így nem lesz jó. Próbálom megértetni a lányokkal, hogy szét fog menni a csapat, elszakadnak a szoros baráti kötelékek, de nem megy. Csak attól félek, hogy mire észbe kapnak, már késő lesz. Hiányoztok...:(
"Szó nélkül elmentél, itt hagytál minket,
De tudd, hogy mi örökké szeretünk
És visszavárunk téged."
De nem csak öröm van a világon... Nem régen a csapattársaim viszonya megromlott... És ennek az lett a következménye, hogy két nagyon jó barátom elhagyott minket. Sajnálom hogy így alakult. Nagyon. Emlékszem, régen mi voltunk a legjobb csapat a négy közül (98-99-es, 97-es, 96-os és 95-94-es korosztály). Sose veszekedtünk, kitartottunk egymás mellett és jóban-rosszban együtt voltunk. Mert szerettünk egymást... De ez már nem a régi. Már nem olyan a csapat, mint régebben. Sokat veszekszünk, a kezdőkkel és a kisebbekkel szemben pedig máshogy viselkedünk. Lenézzük őket. Én próbálom őket megváltoztatni, vagy ha valamiben nem értenek egyet, közös nekezőt találni, de nem megy. Nem hallgatnak se rám, se a csapatkapitányra. Ez így nem lesz jó. Próbálom megértetni a lányokkal, hogy szét fog menni a csapat, elszakadnak a szoros baráti kötelékek, de nem megy. Csak attól félek, hogy mire észbe kapnak, már késő lesz. Hiányoztok...:(
"Szó nélkül elmentél, itt hagytál minket,
De tudd, hogy mi örökké szeretünk
És visszavárunk téged."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése