2012. október 7., vasárnap

Őszi depresszió és egyebek

Először is kezdem azzal, hogy a fanficem félbehagytam. Megint. Menthetetlen vagyok ._.

Aztáán ugye szeptemberben, bő egy hónapja elkezdődött a suli. Nagyon vártam, meg virult a fejem, mert kurvára szerelmes voltam/vagyok, és minden nap láthattam a srácot, akibe belezúgtam... Már pont kezdtem esélyt látni, az osztálytársaim is biztattak, de fölöslegesen. Mert fel. Fogom. Adni. Sőt, szerintem már feladtam. Ugyanis ő össze fog jönni egy másik lánnyal, valamelyik 9.-es osztályból. Amikor megtudtam, egy kicsit beütött, és előadtam magamnak a szokásos drámámat, kifeküdtem az ágyra, és próbáltam meghalni, csak hát nem jött össze. Na mindegy. És végül jött az utolsó fázis, amikor shoujo mangákba temetkeztem, és reménykedtem, hogy háátha mégis... illetve most is ezt csinálom. Mert azoknak mindig jó végük van. Olyan jóók, úristen *.*

Na de nem akarok túl sokat ömlengeni meg ilyenek. Megszívtam, így jártam. Túlélem. :D Amit viszont TÉNYLEG nem fogok túlélni, az a latin. Hülye vagyok belőle, egyszerűen nem megy. A csodálatos 2.0-s átlagommal igaz, hogy csak a második legrosszabb vagyok az osztályban, de akkor is. Mellette négyes-ötös vagyok, ami szerintem 10.-ben azért nem rossz teljesítmény, erre egy olyan nyelv rontja le az átlagom, amiből még csak nyelvvizsgát sem tehetek. És ha véletlenül valamilyen adminisztrációs hiba folytán felvesznek majd az orvosi egyetemre, az orvosi latinnak, amit tanulni fogok, semmi köze nem lesz ehhez a latinhoz. Bezzeg a 9.-esek választhattak, hogy mit akarnak tanulni: olasz, francia, német... Fujj, most utálom őket ><''

Ezeken kívül még átigazoltunk a csapattal az annyira gyűlölt ONKC-hoz. Nem olyan rossz, de az az igazság, hogy a régi egyesület jobb volt. Na mindegy. Eddig 4 meccsünk volt (Hódmezővásárhely, Békéscsaba, Csorvás, Kiskunhalas), és mindet megnyertük. dejók vagyunk (Y)

Na de most irány föcit tanulni! *elszáll az ég felé*