2011. április 23., szombat

Megjött a paróka *.*

Nem akartam az előző bejegyzésem tovább nyújtani, ezért ez a téma külön helyet kap :D Na a lényeg, hogy megjött a Dei' parókám, egyenesen Kínából. És a csomagot egy igazi kínai írta alá. Nyüüüüüüüh *w* xD

Csináltam pár képet is, kicsit kócos vagyok, mert még nem tudom, hogyan kell beállítani a parókát, hogy úgy álljon, ahogy én akarom :DD


Nem ártana írni is valamit :DD

Lili kérésére végre nekiültem bejegyzést írni :D Az az igazság, hogy minden nap rá akartam nyomni az új bejegyzés gombra, de valahogy sose sikerült. Lusta vagyok hozzá >< Na, az a lényeg, hogy elég sokminden történt a legutóbbi írásom óta.

1.: Erima Gyermekbajnokság ; Országos Döntő

Ehhez csak annyit, hogy minden meccsen elég gyászosan szerepeltünk, kivéve a fradi ellenit, aminek a végén hetespárbajjal nyertünk :P Nagy élmény volt az is, amikor négyen aludtunk két ágyban x'D Meg sétáltunk a kanális mellett XD

2.: 25 év-25 óra sportnap az Eötvös iskolában

(1. nap)
Elsőre egész jó programnak tűnt...Rögtön egy meccsel kezdtünk, a 99-esek ellen :D Hát az eredményt szerintem ki lehet találni :DD (Ez olyan 4-kor volt kb.)
Ezután futottunk a *khmmm* suli körül. Valószínűleg kibővülhetett az iskola területe, mert mindenhol voltunk, csak ott nem ><' A piacnál, a postánál, a művháznál, és két templomot is megkerültünk...
 A csapat egyik fele elhúzott egy fiúval, a másik meg fenn maradt a lelátón, aztán meg kimentünk a suliudvarra szórakozni Jonival :D Szóval így, fél baráti körrel is jól telt a nap, csak sajna este 10-kor hazaküldtek minket, mert 'csak szülővel lehet ittmaradni, az edző nem jó' -.-"

(2.nap)
Hát ez valami katasztrófa volt...Rövid leszek, illetve megpróbálom. Az alaphelyzet ugye az, hogy a csapat egyik fele elvonult. Ez eddig nem is lenne akkora baj, de sajnos most azok a lányok, akikben még bíztam, elég nagy csalódást okoztak. Ők ugyanis egy másik fiú után (Domonik) rohangáltak. Azért elég vicces látványt nyújtott, hogy libasorban követték mindenhova, de az sz.rul esett, hogy eközben hozzám se szóltak, ha köszöntem,  észre se vették. Mintha ott se lettem volna...
De legalább annyiban megérte ez a nap, hogy megnézhettem egy szuper karate és ju jitsu edzést *.-.* És volt egy szülő-gyerek kézimeccs is, ahol persze mi nyertünk :DD
(Azt még hozzátenném, hogy végül sikerült kibékülnünk, szó szerint idézném: "Sajnálom, hogy nem foglalkoztunk veled. *megölel* Több ilyen nem lesz, az biztos, mert a barátságunk sokkal fontosabb, mint egy fiúl. :)"


3.: Egy új barát ^^

Az elmúlt napokban sikerült szereznem egy !igazi! barátot, akiben mindig megbízhatok, és akire bármikor lehet számítani. És nagyon jól esik, hogy ő is annyira bízik bennem, hogy minden titkát elmondja nekem, mert tudja, hogy nem fogom továbbadni. És egy így igaz. Tartom a szám! :)

4. Körző? Börtöntetkó? WTF???

Nagy divat tombol most a városban, főleg az általános iskola 6-7-8 osztályában. A gyerekek körzőt ragadnak, és bevésik a karjukba, lábukba a szerelmeik nevét...-.- Persze jó mélyen, nehogy bármikor is eltűnjön a helye. Sőt, néhány értelmesebb kitalálta, csináljunk börtöntetkót. Véss be valamit a karodba, majd húzd át tussal, tintával. Garantáltan megmarad egy életre (vagy talán csak fél életre...)!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!44444négy

5. Tegnap Budán, egy kézilabdakupán

Tegnap voltunk Óbudán a XX. Húsvéti tornán. Ezt is röviden összeszedem. Három meccsünk volt, az elsőn a Spartacussal játszottunk, 6-6 lett a végeredmény. A második meccsen kikaptunk az Angyalföld ellen (nem tudom, mennyivel ><). És végül megnyertük a utolsót. Óbuda volt az ellenfelünk. Az eredmény: 25-17. A Sparis döntetlen és a gólarányok miatt csak harmadikok lettünk, de két csapattársam megkapta a legjobb játékosnak járó díjat :D


Hát, dióhéjban ennyi , köszi, hogy végigolvastad X''D

2011. április 6., szerda

Csak pár mondat

Akármilyen szar is az életem, akármennyire is szeretnék sírni, nem teszem. Nem teszem, mert tudom, hogy másokat ezzel elszomorítok. És nincs jobb érzés annál, mint amikor egy barátom mosolyogni látom...






És egy kis
animáció.
Unatkoztam.