nagyon. Nagyon. NAGYON régen írtam már. ._.
Ennek egy oka van: lusta disznó vagyok. Meg rengeteg minden más is lekötött. Az elmúlt fél évben sok minden történt, de mivel úgyse érdekel senkit, nem írom le... na jó, egy kicsit azért mégis. :D
Tehát vázlatosan: még mindig szenvedek a szerelemnek nevezhető valamivel, a kézilabdát egyre jobban utálom, a jegyeim a szarból kezdenek átcsapni az anyuék számára elfogadhatóba ééés *dobpergés* egyre kevésbé vagyok antiszociális. Ez abban is megnyilvánul, hogy amikor felmerült, hogy elmehetnék cserediáknak Japánba, végül sírva kijelentettem, hogy inkább maradok, mert én az osztályommal akarok elballagni. Imádom őket.
A ''szerelemhez'' meg még annyit, hogy lehet hogy legszívesebben úgy pofánrúgnám a srácot, hogy földkörüli pályára állna, de sokat köszönhetek neki, szóval ettől most megkímélem. Először is sokkal nyitottabb lettem az emberek felé, és ha rám köszön valaki, már nem esek össze, hogy ''Úristen, hozzám szólt egy EMBER'', hanem szépen mosolygok és visszaköszönök. Ráadásul kezdek hasonlítani egy lányra is. Fura. Tehát köszönöm, de azért még mindig ki akarlak nyírni :)
Úgy tűnik, hogy én most lépek bele a vámpírkorszakomba, ami annyit tesz, hogy vámpírok és egyéb hasonló dögök minden mennyiségben. Szerencsére kevesebb romantikus szállal és több vérrel. Mint például filmekben az Interjú a vámpírral, A kárhozottak királynője, Holdfény, Buffy... könyvekben pedig a Lestat a vámpír. A kárhozottak királynőjét eléggé lehúzták, de a könyvet olvasva és eredeti nyelven még viszonylag élvezhető.
Ennek egy oka van: lusta disznó vagyok. Meg rengeteg minden más is lekötött. Az elmúlt fél évben sok minden történt, de mivel úgyse érdekel senkit, nem írom le... na jó, egy kicsit azért mégis. :D
Tehát vázlatosan: még mindig szenvedek a szerelemnek nevezhető valamivel, a kézilabdát egyre jobban utálom, a jegyeim a szarból kezdenek átcsapni az anyuék számára elfogadhatóba ééés *dobpergés* egyre kevésbé vagyok antiszociális. Ez abban is megnyilvánul, hogy amikor felmerült, hogy elmehetnék cserediáknak Japánba, végül sírva kijelentettem, hogy inkább maradok, mert én az osztályommal akarok elballagni. Imádom őket.
A ''szerelemhez'' meg még annyit, hogy lehet hogy legszívesebben úgy pofánrúgnám a srácot, hogy földkörüli pályára állna, de sokat köszönhetek neki, szóval ettől most megkímélem. Először is sokkal nyitottabb lettem az emberek felé, és ha rám köszön valaki, már nem esek össze, hogy ''Úristen, hozzám szólt egy EMBER'', hanem szépen mosolygok és visszaköszönök. Ráadásul kezdek hasonlítani egy lányra is. Fura. Tehát köszönöm, de azért még mindig ki akarlak nyírni :)
Úgy tűnik, hogy én most lépek bele a vámpírkorszakomba, ami annyit tesz, hogy vámpírok és egyéb hasonló dögök minden mennyiségben. Szerencsére kevesebb romantikus szállal és több vérrel. Mint például filmekben az Interjú a vámpírral, A kárhozottak királynője, Holdfény, Buffy... könyvekben pedig a Lestat a vámpír. A kárhozottak királynőjét eléggé lehúzták, de a könyvet olvasva és eredeti nyelven még viszonylag élvezhető.
Múlt héten voltunk a sulival Bp-n egy holokauszttal foglalkozó múzeumban/kiállításon. Nagyon érdekes volt, és eléggé sokkoló is. Fokozatosan mutatta be, hogyan fosztották meg a zsidókat a jogaiktól, méltóságuktól és végül az életüktől. Ha valakit esetleg érdekelne: http://www.hdke.hu/
Na ennyi volt egyenlőre, szerintem megint eltűnök egy fél évre vagy hasonló. *elszublimál*
írj gyakrabban! :D
VálaszTörlésDe aaannyira lusta vagyok :D
Törlés"Ráadásul kezdek hasonlítani egy lányra is." - barnára gondoltál??? :O
VálaszTörlésjah c: irhatnal gyakrabban is,de jo hallani feloled. meg ugy is hogy szemelyesen nem ismerlek.
VálaszTörlés