Amikor csütörtök reggel megérkeztem a vasútállomásra, rohadtul izgultam, mivel csak két osztálytársam jött rajtam kívül, és még ők is fiúk voltak. De a nap végére 100% volt, hogy ez volt a legjobb napom :D
6.30-kor indult a vonat Szegedre, és hát... majdnem elkéstem xD De ez már tőlem szerintem megszokott. Felültünk osztálytársaimmal a vonatra, és az egész utat (1 óra) végig ültük. Úgy, hogy kussban voltunk...:D
Megérkeztünk Szegedre, és volt komoly 4 percünk megkeresni a vonatunkat, és átszállni. Itt történt meg az a dolog, amiért áldom az eget. Ugyanis ha nem történik meg, nem lett volna ilyen jó napom.
Ez a dolog pedig nem más, mint hogy osztálytársaim, akiknek egész eddig a sarkukban voltam, beültek az egyik kabinba egy srác mellé. A sráchoz pedig csatlakozott még másik 3 is.
Elindult a vonat Pestre, és 3-4 óra út állt előttünk. Bal oldalamon, és velem szemben két tök ismeretlen fiú ült. (Egyébként a kabinban én voltam egyedül lány, rajtam kívül még 6 fiú volt xD) Eleinte még itt is csöndben volt mindenki, de aztán elkezdtek széép lassan beindulni a dolgok. Ez alatt azt értem, hogy a 4 tizedikes megpróbált minket, kilencedikeseket lefárasztani. Teljes sikerrel...:DD A végén már sírtam a röhögéstől, de azért próbáltam normális lenni. Tehát vagy a térdemen feküdve vonaglottam a nevetéstől, vagy pedig a pólómat a fejemre húzva fulladtam meg. Így telt el az út, közben szerintem vagy hatszor meg is haltam:D
Megállt a vonat a Nyugati pu.-n, innen a múzeumig villamossal mentünk. Szálltunk volna le, erre egy pasas lökdösött minket, és ordítozott velünk, hogy haladjunk. A következő párbeszéd zajlott le közte és a töritanárunk között:
Tanár: -Mit üvöltesz má', nem lehet rendesen beszélni? Nem kéne így üvölteni a gyerekekkel%-
Pasas: -Ne szóljá' be, haladni kéne!
Tanár: -Akkor rohadjál el!
Ez volt az a rész, ahol azt hittem, nem bírom visszafogni magam, és elkezdek a földön fetrengeni a röhögéstől. De sikerült >< Kemény 15-20 perc séta után pedig végre elértünk a múzeumba. A cipőimnek pedig út közben sikerült teljesen szétjönniük, két hatalmas lyuk volt mindkettőnek a talpán xD Mint egy csöves, komolyan:D
A múzeum tök érdekes volt, I. világháborús kiállítást néztünk meg... Főleg az egyenrühák tetszettek, meg az, hogy a tárlatvezető (aranyos, fiatal nő) hozott nekünk egy kardot és egy szablyát, amiket kézbe lehetett venni, és hadonászhattunk velük *.* Szerencsére ekkor már csak páran maradtunk ott, a többiek lementek, így több ideig baromkodhattunk a kardokkal.
Ezután felsétáltunk a Halászbástyára, ahol alkalmazhattam az angoltudásomat (igen, azt a keveset), mert odajött hozzán valami török csávó, és megkért, hogy fotózzam le. A géppel a kezemben álltam ott, és egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy mekkora buli lenne már elrohanni vele. De aztán inkább elvetettem xD
A következő helyszín a Westend volt. Úgy indult a dolog, hogy heten fogunk mászkálni, de elszakadtam az osztálytársaimtól, és a tizedikesekhez kényszerültem. Aminek...khm...még talán örültem is egy kicsikét, bizonyos okokból :P Na mindegy, Szandi tudja :3
Tehát, a fiúknak az az ötlete támadt, hogy ők most enni fognak. Mondom oké, egyetek :D Leültem a KFC elé egy asztalhoz, és néztem ahogy esznek. Nem tudom miért nem voltam éhes aznap. Egész nap csak másfél szendvicset ettem... Másfél elég kicsi szendvicset. ><
Miután végeztek, elkeztünk sétálni fel-le... Kérdezgették tőlem, hogy nem akarok-e ruhaboltba menni, vagy kozmetikai dolgokat nézegetni, de valahogy nem volt hozzá semmi kedvem, meg azzal csak untattam volna őket. Így hát nemmel válaszoltam, amin nagyon elcsodálkoztak.
Lassan lejárt az időnk, ezért visszamentunk a pu.-ra, ahonnan nemsokára el is indult a vonatunk.
Visszafelé...
Amúgy vicces, hogy ha elment a kabin ajtaja előtt egy csaj, az összes fiú az ablakra tapadva nézte a seggét xD Ehhez is kapcsolódott egy pillanat, aminél azt hittem, elkaparom magam a föld alá.
Folyt. köv. ^^
6.30-kor indult a vonat Szegedre, és hát... majdnem elkéstem xD De ez már tőlem szerintem megszokott. Felültünk osztálytársaimmal a vonatra, és az egész utat (1 óra) végig ültük. Úgy, hogy kussban voltunk...:D
Megérkeztünk Szegedre, és volt komoly 4 percünk megkeresni a vonatunkat, és átszállni. Itt történt meg az a dolog, amiért áldom az eget. Ugyanis ha nem történik meg, nem lett volna ilyen jó napom.
Ez a dolog pedig nem más, mint hogy osztálytársaim, akiknek egész eddig a sarkukban voltam, beültek az egyik kabinba egy srác mellé. A sráchoz pedig csatlakozott még másik 3 is.
Elindult a vonat Pestre, és 3-4 óra út állt előttünk. Bal oldalamon, és velem szemben két tök ismeretlen fiú ült. (Egyébként a kabinban én voltam egyedül lány, rajtam kívül még 6 fiú volt xD) Eleinte még itt is csöndben volt mindenki, de aztán elkezdtek széép lassan beindulni a dolgok. Ez alatt azt értem, hogy a 4 tizedikes megpróbált minket, kilencedikeseket lefárasztani. Teljes sikerrel...:DD A végén már sírtam a röhögéstől, de azért próbáltam normális lenni. Tehát vagy a térdemen feküdve vonaglottam a nevetéstől, vagy pedig a pólómat a fejemre húzva fulladtam meg. Így telt el az út, közben szerintem vagy hatszor meg is haltam:D
Megállt a vonat a Nyugati pu.-n, innen a múzeumig villamossal mentünk. Szálltunk volna le, erre egy pasas lökdösött minket, és ordítozott velünk, hogy haladjunk. A következő párbeszéd zajlott le közte és a töritanárunk között:
Tanár: -Mit üvöltesz má', nem lehet rendesen beszélni? Nem kéne így üvölteni a gyerekekkel%-
Pasas: -Ne szóljá' be, haladni kéne!
Tanár: -Akkor rohadjál el!
Ez volt az a rész, ahol azt hittem, nem bírom visszafogni magam, és elkezdek a földön fetrengeni a röhögéstől. De sikerült >< Kemény 15-20 perc séta után pedig végre elértünk a múzeumba. A cipőimnek pedig út közben sikerült teljesen szétjönniük, két hatalmas lyuk volt mindkettőnek a talpán xD Mint egy csöves, komolyan:D
A múzeum tök érdekes volt, I. világháborús kiállítást néztünk meg... Főleg az egyenrühák tetszettek, meg az, hogy a tárlatvezető (aranyos, fiatal nő) hozott nekünk egy kardot és egy szablyát, amiket kézbe lehetett venni, és hadonászhattunk velük *.* Szerencsére ekkor már csak páran maradtunk ott, a többiek lementek, így több ideig baromkodhattunk a kardokkal.
Ezután felsétáltunk a Halászbástyára, ahol alkalmazhattam az angoltudásomat (igen, azt a keveset), mert odajött hozzán valami török csávó, és megkért, hogy fotózzam le. A géppel a kezemben álltam ott, és egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy mekkora buli lenne már elrohanni vele. De aztán inkább elvetettem xD
A következő helyszín a Westend volt. Úgy indult a dolog, hogy heten fogunk mászkálni, de elszakadtam az osztálytársaimtól, és a tizedikesekhez kényszerültem. Aminek...khm...még talán örültem is egy kicsikét, bizonyos okokból :P Na mindegy, Szandi tudja :3
Tehát, a fiúknak az az ötlete támadt, hogy ők most enni fognak. Mondom oké, egyetek :D Leültem a KFC elé egy asztalhoz, és néztem ahogy esznek. Nem tudom miért nem voltam éhes aznap. Egész nap csak másfél szendvicset ettem... Másfél elég kicsi szendvicset. ><
Miután végeztek, elkeztünk sétálni fel-le... Kérdezgették tőlem, hogy nem akarok-e ruhaboltba menni, vagy kozmetikai dolgokat nézegetni, de valahogy nem volt hozzá semmi kedvem, meg azzal csak untattam volna őket. Így hát nemmel válaszoltam, amin nagyon elcsodálkoztak.
Lassan lejárt az időnk, ezért visszamentunk a pu.-ra, ahonnan nemsokára el is indult a vonatunk.
Visszafelé...
Amúgy vicces, hogy ha elment a kabin ajtaja előtt egy csaj, az összes fiú az ablakra tapadva nézte a seggét xD Ehhez is kapcsolódott egy pillanat, aminél azt hittem, elkaparom magam a föld alá.
Folyt. köv. ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése