Az elmúlt egy hét eseményei

Nos, hol is kezdjem...Elég régen írtam már blogot, és egy picit talán bűntudatom is van emiatt. De hogy őszinte legyek, teljesen lekötött a suli, a barátaim, és a hozzájuk kapcsolódó programjaim. 

Múlt hét vasárnapom -illetve a múlt hét előtti vasárnap, dec. 18- Szegeden töltöttem egy rövidke osztálykirándulás keretében. Elmentünk jégkorizni, ami hatalmas élmény volt számomra. Eddig csak a görkorit próbáltam ki, illetve már kb. 3 éve rendszeresen megyek vele edzésre és egyéb helyekre. Ezért nem nagyon lepődtem meg, amikor egyszer se estem el. Egyik osztálytársam, X viszont pont az ellenkező helyzetben volt. Percenként vágódott el e jégen, és amikor rákérdeztem, hánynál tart, csak annyit válaszolt, 30 körül megunta a számolást.:D Még jópár osztálytársam volt, akiktől olyan akrobatikus mutatványokat láthattunk, hogy már fájt az oldalunk a röhögéstől.
Azonban mégse volt olyan vidám ez a kirándulás, mint azt gondoltam. X egyre rosszkedvűbb lett, és észrevettem, hogy a barátnője, Y, egész nap csak Z-vel lógott. (múgy ezeket a neveket nem én találom ki, csak az szereplők kilétének titkolása érdekében a ritkábban használt beceneveiket írom le :D). Ez láthatóan nagyon rosszul esett neki, de Y nem volt hajlandó több figyelmet szentelni a pasijára, mondván, hogy azzal csak rontana a helyzeten. Eközben már a Szeged Plázában voltunk. Amíg ő Z-vel volt, D és én a depis srácot próbáltuk megvigasztalni -több-kevesebb sikerrel-. Minden alkalommal, mikor elhaladtunk Y-ék mellett, könyörgő pillantást vetettem rá, és szerencsére sikerült rávennem, hogy beszéljen X-val. Amíg ők elvonultak, vettem egy Mondo-t. :3 Végül kibékültek, és mindenki boldog volt. Megvettem a mozijegyeket, és beültünk megnézni a Csizmás a kandúrt. Összességében nem volt rossz film, de annyira nem nyerte el a tetszésem, a felénél azt hittem, bealszom... Miután kijöttünk, nehéz feladat hárult rám. Még a film előtt vett X egy 5 literes popcornt, mondván, hogy ő majd jól megeszi. Hát, a 3/4-ét meghagyta, és a film után odanyomta az orrom alá, hogy egyem már meg. Kb. 1 litert sikerült elfogyasztanom, utána azt hittem, meghalok...= = Végül lepasszoltam Y-nak, aki azonnal rávetette magát a kajára, de úgy, mint aki már egy hete nem evett. Odamentünk egy bizsus standhoz, nézelődni, amikor a pasas a pulton könyökölve odaszól nekünk, hogy adjunk már a popcornból, mert olyan jó illata van. Hát igen, mi láttuk el kajával az egész plázát.

Most ugorjunk egy kicsit, kedd. Osztálykarácsony! Amint vége lett az utolsó óránknak, elkeztünk előpakolni, kaját készíteni, és ENNI!:D Hotdog, mézekalács, mindenféle süti, üdítő. Hmm! És ha ez még nem lett volna elég, Z behozta a táncszőnyegét. Csorgó nyállal néztem a szőnyeget, erre odaszólt, hogy próbáljam ki. RTögtön hátraugrottam, mondván, hogy előbb más, mert nem tudom, hogy működik. Hazudtam...Dehogyis nem tudom, hogy hogyan működik! Csak olyan rohadt béna vagyok...ezért reméltem, valaki más is akad, aki hasonlóan tud szerencsétlenkedni. Hirtelen megjelent T, és hatalmas önbizalomtól vezérelve felpattamt a táncszőnyegre, hogy majd ő megmutatja! Azt gondoltam, hogy oké, ügyes-ügyes, de biztos ő is rengeteget hibázik! Nos... tévedtem...= = Tiszta profi a srác! Igaz, jó pár hibája volt, de egy elég nehéz számot kért. Letérdeltem, és elkezdtem kaparni a síromat. Csak ugye a 2. emelet betonpadlóját nehezen fogom átásni. De egy próbát megért. Z kaján vigyorral fordult felém: Most te jössz! Keresztet vetettem, majd előrébb léptem. Éppen ráálltam volna a szőnyegre, de ekkor Chi elémlépett, hogy most ő jön. Felsóhajtottam, és megkönnyebbülve visszaestem a székre. Néztem, ahogy ugrál, és kellemeset csalódtam. Bénább volt, mint hittem, ezért vettem a bátorságot, és miután befejezte, rögtön odaálltam a gép elé. Igen, most táncolni fogok! >< T azt mondta, berakja a legkönnyebbet, az biztos menni fog. Hát nem ment... Valami szörnyű volt, vagy 5 percig tartottam a lábamat, olyan lassú volt. Nem is sikerült átjutnom rajta, és vöröslő arccal odavetettem neki, hogy valami gyorsabbat adjon már. Berakott nekem egy Abba számot, és elkeztem. Nagyon elcsodálkoztak, mert ez sokkal jobban ment, mint az előző. Bár ezt se sikerült teljesítenem, de büszke voltam magamra. Ahhoz képest, hogy most először voltam táncszőnyegen, nem is voltam (annyira nagyon) béna.:P Ez után még karaokéztunk, majd hazamentem. Ja, és az egyik osztálytársamtól egy tök szuper rajzot kaptam ajándékba. Anatómiailag nem pontos, de nekem nagyon tetszik, mert ő csinálta, és látszik, hogy sokat dolgozott vele:) Majd legközelebb felteszem, de már így is sokat írtam:D
Sziasztok! ^.^

Ui.: Nem t'om, de most mintha sokkal komolyabb hangvételben írtam. Mindegy...:D

Uui.: Tényleg bocsi, hogy ilyen sok lett...:P